Fogszuvasodás

A fogszuvasodás (caries) mind a tejfogak, mind a maradó fogak koronáján kedvezőtlen körülmények között már röviddel a fog áttörése után megindulhat. Kezdeti formájában fehér foltot láthatunk, mely a fogzománc ásványi anyagainak kioldódására utal. Ebben a fázisban még visszafordítható, reverzibilis a folyamat. Továbbhaladása esetén a porózussá vált zománcban kialakul a carieses üreg, a "lyuk", mely a zománc után a dentinre (a fog alapállományára) is ráterjedhet, s azt elpusztítva eléri a fogbelet.
A caries kialakulhat a fogak rágófelszíni barázdáiban, a fogak oldalsó felszínein, idősebbeknél az íny visszahúzódása miatt szabaddá vált fognyaki cementen (fognyaki vagy gyökércaries).

A szuvas fog általában hidegre és melegre is érzékeny, de gyakran a fogorvos fedezi fel a vizsgálat során. Ha a carieses folyamat a fogbél közelébe ér, a fogbél gyulladása jöhet létre, amely valamilyen inger kiváltotta tartós érzékenység következtében a spontán fájdalom heves, lüktető fokozatait produkálhatja. Beavatkozás nélkül a fogbélgyulladás (pulpitis) a pulpa elhalását, és a gyökércsúcs körüli szövetek károsodását okozhatja, sőt csonthártyagyulladás is kialakulhat. Utóbbi esetben a fog gyökércsúcsának megfelelően, az arc lágy részeire is kiterjedő duzzanat észlelhető ("dagadt arc"). Súlyos esetben előfordulhat, hogy ilyenkor a fogat már nem lehet megmenteni, el kell távolítani.

A caries következményes betegségei tehát idővel a fog elvesztéséhez vezethetnek. Rendszeres fogorvosi vizsgálattal, illetve a legkisebb panasz esetén azonnali fogorvoshoz fordulással a fog "kihúzása" elkerülhető, mivel a caries gyógyítható.