Fogcsikorgatás

Kínzó fej-, nyak- vagy fülfájásainknak, állkapocspattogásunknak állkapocs-ízületi megbetegedés lehet az oka. A lakosság közel hetven százaléka szenved valamilyen fokú állkapocs-ízületi problémától, bár erről sokszor nem is tud. Mint ahogyan arról sem, hogy a kiváltó ok jó néhány esetben az éjszakai fogcsikorgatás.

A temporomandibuláris (TMI-) rendellenességek leggyakrabban a húszas éveik elején járó nőknél vagy negyven és ötven éves kor között fordulnak elő, kiterjedt és változó erősségű panaszokat okozva az érintett területeken. Általános tünet a fejfájás, a fül, az arc vagy a nyak fájdalma. Gyakran nehézségbe ütközik a száj szélesre nyitása és az ízületek összezárása. A fájdalom néha inkább az ízület környékén, semmint magában az ízületben jelentkezik.

Mi okozza a megbetegedést?
Az állkapocs-ízületi megbetegedéseket olyan különféle erők okozhatják, amelyek túlterhelik ezeket az ízületeket.

Az állkapocs körül kialakult izomfájás és -feszülés általában az izmok túlerőltetésének eredménye, s kialakulását gyakran a felső és az alsó fogsor rossz illeszkedése, szabálytalanul álló vagy pótolatlan fogak, esetleg egy rossz minőségű fogászati beavatkozás vagy egy az ízületet ért ütés váltja ki. Fájdalom lép fel akkor is, ha az illető szélesre próbálja tátani a száját. A fájdalmat és a feszülést az éjszakai, pszichés vagy az alvással kapcsolatos stressz miatti fogcsikorgatás (bruxizmus) is okozhatja. Amikor ugyanis a beteg éjjel csikorgatja a fogát, sokkal nagyobb erőt fejt ki, mint ha ébren teszi ugyanezt.

Gyermekkortól fennálló rossz nyelési szokások miatt előfordulhat, hogy az állkapocs hátrafelé mozdul el. Ugyancsak befolyásolhatják az izmok működését az olyan szokások is, mint a fogcsikorgatás, a fogak gyakori összeszorítása vagy a szájlégzés.

Miért szorítjuk a fogainkat?
Az első ok a stressz. A fogszorítás része a szervezet stresszhelyzetre adott válaszának. Ha figyelünk, koncentrálunk, erőlködünk, ösztönösen összeszorítjuk fogunkat (ahogy a magyar nyelv is tudja ezt, amikor szó szerint azt mondjuk: valaki "összeszorított" foggal, de végigcsinálta feladatát). Az általános készenléti állapot másik eleme, hogy a vázizmok megfeszülnek. Erre éber állapotban azért van szükség, hogy a végtagok elvégezhessék védő vagy támadó mozdulataikat. Izmainkat, rágóizmainkat nemcsak valóságos stresszhelyzetben, de akkor is megfeszítjük, amikor a napi stresszt okozó élményeket álmunkban újraéljük. Nem véletlen tehát, hogy a megfigyelések is azt sejtetik, hogy általában a szorongó, stresszhelyzetekre rosszul reagáló, szociális problémákkal élő, érzékeny embereknél állandósul a kóros mozgásmintázat, és hogy a jelentkező fájdalmak nem csupán az arc- és nyaktájékra terjednek ki. Hozzá kell azért tennünk, hogy vannak a páciensek között kifejezetten jó alvó, kiegyensúlyozott emberek is, ők valószínűleg inkább a második okból kifolyólag szenvednek a bruxizmustól.

A második ok, amikor az alsó és felső fogak kiegyensúlyozatlan érintkezése a rágószervet egyfajta keresésre készteti, hogy megtalálja azt a nyugalmi helyzetet, melyben a jobb és bal oldali rágóizmoknak egyformán kell megfeszülnie, illetve amelyben a fogak is egyenlő terhelést kapnak. Ha a fogsor szabálytalan, akkor ilyen pozíció valójában nincs, így a hosszas "keresgélés" lényegében fogcsikorgatást eredményez. Természetesen sokan rendelkeznek igen kusza fogazattal, és még sincs ilyen gondjuk, de előfordulhat az is, hogy fellelhető a háttérben a szorítási hajlam, amely addig lappangott, és egy rossz fogérintkezés a felszínre hozta.

A fogak összeszorítása és csikorgatása mindenkivel előfordulhat élete során. Kórossá akkor válik, ha ez a szájmozgás olyan szorító erővel párosul, hogy az a fogak károsodásához, egyéb izomfájdalmakhoz, illetve alvászavarokhoz vezet.

A probléma eredményesen kezelhető egy NTI® harapásemelővel.